Szőlőlisztharmat
 
Tartósan meleg, párás időben 80–100%-os fürtkár is keletkezhet.
A betegség tüneteit a szőlő valamennyi zöld részén megfigyelhetjük.
A levél színén kezdetben alig észrevehető sárgászöld elszíneződésű foltok jelennek meg, felületükön leheletfinom bevonat látható. Néhány fajtánál a kezdeti folt nekrotizálódik. Később a levél felületén már erőteljesebb szürkésfehér micéliumbevonat fejlődik, amely fokozatosan a levél fonákára is ránő, és a levélen fekete kleisztotéciumok is képződnek. A levéllemez meggörbül, és a levél elszárad, majd lehullik.
A hajtáson a rügyfakadást követően szabad szemmel alig észrevehető lisztes bevonat van. Később az idősebb hajtásokon már jól látható a pókhálószerű, szürkésfehér micéliumbevonat, amely alatt a bőrszövet hálózatosan vagy foltszerűen megbarnul, majd elfeketedik. Az elszíneződött részek rojtos szegélyűek, közepükön a fejlődő kéregszövet finoman berepedezik.
Az egyéves vessző felületén még látható a zöld hajtáskorban lezajlott betegség nyoma, barnásvörös, összefüggő vagy hálózatos elszíneződések formájában. Ez azért hangsúlyos, mert a vesszők téli bonitálása alapján a betegség előző évi elterjedtségére és a következő évben várható mértékére is következtethetünk.
A fürtön a leggyakoribb a betegség, amelynek tünete a bogyókon a virágzástól egészen a szüretig megjelenhet. A zöld bogyókon lisztes micéliumbevonat képződhet, és a zöld bogyók felületén barna színű parásodás indul meg. A megkeményedő bogyóhéjat a növekedő bogyó felszakítja, a bogyó felreped. A fejlettebb bogyók repedésein keresztül gyakran kifolyik a bogyóhús, és a magvak is láthatóvá válnak. A gyakorlat ezeket sérves bogyóknak nevezi. A beteg bogyók belseje mindig egészséges, haragoszöld. A zsendülő bogyók felületén a szürkésfehér micéliumbevonatban gyakran kleisztotéciumok tömegét is megfigyelhetjük. A bogyók felrepedése ekkor már kevésbé drasztikus, azonban rendszerint a bogyó beszáradásával vagy nedves időben, rothadásával jár.
A lisztharmat fő fertőzési forrása a beteg rügy, ritkábban a levélen áttelelő kleisztotécium.
A rügyben a gomba micéliuma telel, amely csak huzamosabb időn át tartó –15 °C alatti hőmérsékleten károsodik. A beteg rügyekből a fejlődő hajtások felületére nő a gomba. Ezek a hajtások az ún. primer vagy elsődlegesen fertőzött hajtások, amelyeken tömegesen képződnek konídiumok. Ezekkel fertőzi a gomba az egészséges hajtásokat, ezek a szekunder vagy másodlagosan fertőzött hajtások.
A szőlőlisztharmat a vegetáció során a légáramlással tovarepülő konídiumokkal terjed. A konídiumok csírázása 15–27 °C hőmérsékleten és 96% relatív páratartalomban optimális, ekkor néhány óra alatt csíráznak, és 5–6 nap múlva már újabb konídiumláncok fejlődhetnek.
Járványok keletkezéséhez a párás meleg időjárás a kedvező, esős, csapadékos időjárás a betegség számára kedvezőtlen. Ezzel magyarázható, hogy a lisztharmat okozta járvány idején a peronoszpóra, peronoszpórás években pedig a lisztharmat kártétele a kevésbé jelentős.
A szőlőlisztharmat elleni védekezés alapja a megelőzés. Könnyíti a védekezés végrehajtását, hogy a szőlőperonoszpóra elleni hatásos fungicidek keverhetők és együttesen kijuttathatók a szőlőlisztharmat ellen használt fungicidekkel.
 
Általában az első szőlőlisztharmat elleni permetezést 20–25 cm-es hajtásállapotban kell elvégezni, és ez rendszerint egybeesik a peronoszpóra elleni első védekezéssel. A további védekezések időpontjai is azonosak a szőlőperonoszpóra elleni védekezés időpontjaival. Fontos védekezési elv azonban, hogy a szőlőlisztharmat elleni kezelések között 14–16 napnál hosszabb idő nem telhet el, ezért száraz, meleg időben, amikor a szőlőperonoszpóra ellen riktábban védekezünk, a szőlőlisztharmat ellen külön is védekeznünk kell. Csapadékos, nedves időjárás esetén viszont a szőlőlisztharmat járványveszélye kisebb, elegendő, ha minden második szőlőperonoszpóra elleni védekezéskor adagolunk a permetléhez szőlőlisztharmat ellen hatékony fungicidet.
A lisztharmat ellen kontakt és szisztémikus hatóanyagú fungicidekkel védekezhetünk.
A fürtök védelmére fürtporozást is végezhetünk, ehhez kén hatóanyagú porozószereket használhatunk.
 
A kén hatóanyag 12–25 °C közötti hőmérsékleti határok között hatékony, alacsony hőmérsékleten alig hat, míg magasabb hőmérsékleten perzsel. Egyes csemege-, néhány kék bogyójú borszőlő és direkt termő fajtákon (pl. Othello) a kén hatóanyag perzselést okozhat, ezeket kénmentes technológiával védjük a lisztharmat ellen. A borszőlőfajtákat szüret előtt 3–4 héttel kezelhetjük utoljára kénnel, bortechnológiai okok miatt. Késői kezelés esetén a kénmaradványoktól a bor kénhidrogénes, záptojás szagú lesz.
A szőlőlisztharmat-járványok rendszerint súlyos atkakártétellel párosulnak, ezért a lisztharmat ellen javasolt kén és dinokap hatóanyagú fungicidek atkagyérítő hatását külön ki kell emelni.