A szőlő botrítiszes betegsége
 
A betegség a szőlőültetvényekben rendszeresen jelentkezik, de a kártétel nagysága rendkívül eltérő. A terméskiesés mértékét elsősorban az időjárási tényezők befolyásolják. Meleg, csapadékos időben súlyos járványok fejlődhetnek ki. A betegség következtében a fiatal fürtök 10–30%-a elpusztulhat, és ez 2–15% termésveszteséggel is járhat. A vesszők fertőzöttsége miatt az oltványok 5–10%-a nem ered meg.
A bogyófelrepedésre hajlamos, és a tömött fürtű fajták a legfogékonyabbak
A fiatal hajtás fejletlencsúcsi levelein láthatók először a tünetek. A beteg levelek fakóbarnára színeződnek, elhalnak. Később a levélen szabálytalan alakú, barna közepű, sárga szegélyű foltok figyelhetők meg. A hajtás felületén lassan növekvő, a vegetáció végére fakóbarnára színeződő, különböző alakú foltok fejlődnek, és a foltok feletti hajtásrészek gyakran elhalnak. A zöld részek beteg foltjain nedves körülmények között szürkés konídiumtartó gyep fejlődik.
A fürtön már a virágzás körüli időszakban a fürtkocsányon csíkszerű, besüppedő, hamarosan a kocsány teljes keresztmetszetére kiterjedő barnulás alakulhat ki, és emiatt a tünet helyétől függően a fiatal fürtvirágzat vagy a fejlődő fürt részlegesen vagy teljesen elhal. A megbarnult részeken itt is szürkés konídiumtartó gyep fejlődik. A fiatal fürtök elhalása hazánkban viszonylag ritka, de járványos években akár 30%-os is lehet.
Nyár közepén csapadékos, hűvös időjárás esetén a zöld fürtök egyes bogyóinak barnulását, rothadását is megfigyelhetjük. Előfordul, hogy a rothadás később az egész fürtre kiterjed. A fürt felületén dús, jellegzetes, szürke konídiumtartó gyep látható. A rothadó fürt bogyói összetöppedve elszáradnak.
A zsendülő fürtökön kialakuló tünetek a legjelentősebbek. Rendszerint a sérült, repedt bogyók sebein szürke nemezes konídiumtartó gyep fejlődik, majd a bogyó, később a teljes fürt rohamosan rothad, a fürtben alkoholos, majd ecetes erjedés indul meg, és a fürt teljesen tönkremegy. E tünetet zöldrothadásnak nevezzük. A fürt felületén szürke konídiumtartó gyep fejlődik, amelyről porfellegként hullanak szét a konídiumok. Később a fürtön apró fekete szkleróciumok is megfigyelhetők. Az érett fürtök (19–20 ° cukortartalmú) bogyóintöppedés, aszúbogyók képződése figyelhető meg. Ezt nemes rothadásnak nevezzük.
A zsendülő, egyébként egészséges bogyójú fürt kocsánya is megbetegedhet. A kocsány megbarnul, elhal, a bogyók összetöppednek. Egyes fajtáknál a beteg kocsányrész elszakad, és a fürtök a talajra hullanak.
A vesszőn is láthatók tünetek. Az európai szőlő vesszőin fakóbarna, majd barnásfehér foltok alakulnak ki, a foltokban szürke konídiumtartó gyep, majd háncsszövetbe ágyazódó fekete szkleróciumok fejlődnek. A foltokban levő rügy nem hajt ki. A súlyosan beteg vesszők kéregszövete elhal, és a fatest szürkésbarnára színeződik. Az alanyvesszőn a sebzések alatt, a szár és gyökérpólus metszlapjától kiinduló, és a háncsban, valamint a fatestben terjedő barnulás figyelhető meg. Az alany metszlapján konídiumtartó gyep is fejlődhet.
A kórokozó polifág, sokgazdanövényű gomba, amely élő és elhalt növényeken egyaránt áttelel. A fertőzési források száma így rendkívül nagy. A szőlő is lehet fertőzési forrás, hiszen a szőlővessző háncsszövetében az elhalt, beteg részekben szkleróciumok tömege telel. Ezenkívül a beteg vessző szövetében hífákból álló, áttelelésre alkalmas halmazokat is megfigyelhetők.
A botrítiszes betegség kifejlődésére a 18–21 °C-os léghőmérséklet, és az erősen csapadékos időjárás a kedvező. Optimális körülmények között a betegség inkubációs ideje 16 óra. Hazai viszonyaink között augusztus végén, szeptemberben számíthatunk súlyos bogyórothadást eredményező járványok bekövetkezésére.
A betegség elleni védekezés legfontosabb követelménye a megelőzés, a prevenció. A kémiai védekezés lehetőségei korlátozottak, emiatt csak az agrotechnikai védekezési módszerekkel együtt alkalmazva adnak megfelelő hatékonyságot. A betegség megelőzésére különböző agrotechnikai módszerek állnak rendelkezésünkre. Az ültetvényt szélirányban kell telepíteni. A gyomok következetes irtásával, a zöldmunkákkal is a tőkék légjárhatóságát növelhetjük. A levágott zöld részeket a talajba kell forgatni. Az ültetvény harmonikus tápanyag-utánpótlása, a N-túladagolás kiküszöbölése is kívánatos. Öntözött szőlőkben a rendszeres vízadagolással a bogyófelrepedést megelőzhetjük.
A betegség kártétele a szőlőbogyó sérülésének megakadályozásával jelentősen lecsökkenthető. A sebzést okozó gyakori kártevők, így a szőlő- és sodrómolyok, a bagolypillék, és a darazsak ellen rendszeresen védekeznünk kell. A jég és a viharkárok okozta sebzések megelőzésének lehetőségei ma még nagyon korlátozottak.
 
A szőlőfürt elhalását és rothadását a kritikus fertőzésveszélyes időszakokban 3–(4) alkalommal történő fungicides kezeléssel akadályozhatjuk meg. Az első, speciálisan a botrítiszes betegség elleni védekezés a virágzás befejező szakaszában, a virágok 80%-os elnyílásakor, június elején történik. Szerepe elsősorban az elhalt virágrészek maradványain keresztül történő behatolás, az ún. kontakt infekció megelőzése. A második védekezés közvetlenül fürtzáródás előtt, július elején esedékes, célja a bogyók növekedése miatt lezáródó fürt belsejének védelme. A harmadik védekezés a szüret előtt 30 nappal történik, és célja a zsendülő bogyók védelme. Járványveszélyes időszakokban a szüret előtt két héttel rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű fungiciddelismételten védekezhetünk. Természetesen, ha a vegetáció során a kártevő állatok elszaporodása, jégeső vagy viharkár miatt nagyszámú sérülés keletkezik, a sebek fungicides borítására esetleg rendkívüli kezelést is végeznünk kell. A fungicideket száraz időben permetezéssel, csapadékos időben, amikor a növények felszáradása lassú, porozással juttatjuk a növényekre.
A szüret előtti hetekben a tartós esőzések miatt bekövetkező járvány esetén a kártételt csak a gyors szüret akadályozhatja meg.